Anyanyelv helyett "születésihelynyelv"

Az anyanyelv kifejezés azt sugallja, hogy ezt a nyelvet édesanyánktól sajátítjuk el. Ez az olyan homogén nyelvű környezetben, mint Magyarország (vagy Európa zöme), akár természetes is. De valójában az édesanya első nyelve határozza meg a következő generáció által használt nyelvet?

A születési helyen használt nyelv lesz az elsődleges nyelve a gyermekeknek, függetlenül a szüleik nyelvétől.

Ezen a kijelentésen nem lepődünk meg, bár itt érdemes lenne megkérdezni a külföldre szakadt családtagjainkat és ismerőseinket. Mi a gyermekük elsődleges nyelve? Gyanítom a magyar. Az itt ismertetendő tanulmány nem Európában, hanem Indonéziában vizsgálódott, ahol igen nagy számú nyelvet beszélnek ma is, s akár szomszédos falvak nyelve is más lehet. Zömében az ausztronéz nyelvcsaládhoz (további információk itt) tartozó nyelvet beszélnek, de találunk itt pápua nyelvcsaládhoz tartozó nyelvet beszélőt is. Mindehhez hozzátartozik, hogy tartják azokat a szokásokat, amelyek meghatározzák, hogy kinek honnan kell házasodnia. E tekintetben négy lehetőség adódik: (1) mindenki a szülőhelyén marad és ott házasodik, (2) mindenki a szülőhelyétől eltérő helyre házasodik, s ott is fog élni, (3) a férfiak a szülőhelyükön maradnak, a nők viszont másik településre mennek férjhez, és (4) a nők maradnak helyben és a férfiak nősülnek egy másik településre vándorolva.

Sumba és Timor szigeteken a vizsgálatba vont települések és azon nyelvi megoszlása. A Bunak (pápuai nyelv) kivételével a többi nyelv ausztronéz.

A vizsgálatokat Timor és Sumba szigeteken folytatták. Az utóbbin a települések egynyelvűek, míg az előbbiben egy-egy településben több nyelv is egymás mellett élhet. A települések zömében a férfiak maradnak a szülőhelyükön (patrilokális családmodell), de Timor közepén, Wehali környékén több matrilokális (nők maradnak a születési helyükön) falu is található. A kutatásban feljegyezték a személyek elsődleges nyelvét, genetikai mintát vettek tőlük és feljegyezték a családfájukat a nagyszülőkig visszamenőleg.

A genetikai vizsgálatok alapján rokonságot lehet vizsgálni a vizsgálatba vont személyek között. Amennyiben az Y kromoszómájuk hasonló úgy apai ágon rokonok (az Y kromoszóma csak férfiakban van, így apáról fiára öröklődik). Az anyai rokonok viszont a mitokondriális genomjukban hasonlóak, amit mindenki az anyukájától kap. Mivel mindkét jel együtt csak férfiakban van jelen, így csak férfiakat vizsgáltak.

A patrilokális társadalmakban az apai ágon való rokonság erősen korrelált az azonos nyelvvel, míg a matrilokális társadalmakban a nőági rokonok "születésihelynyelve"¹ volt hasonló. Tehát az elsődleges nyelvet az határozza meg, hogy ki hol nő fel és nem az, hogy az édesanyja milyen nyelvet beszél. Természetesen nem minden vándorlás jár nyelvváltással, hiszen a közeli falvakban hasonló (általában azonos) nyelvet beszélnek (főleg Sumbán).


A vizsgált személyek közötti rokonság messze távolabbi volt mint, amire szokásosan emlékezünk (a közös ősök a történelem homályába vesznek). A genetikai távolság (és így a szétválás becsült ideje) és a beszélt nyelv azonossága vagy mássága alapján becsülhető, hogy milyen gyakran váltanak nyelvet az egyes leszármazási vonalak. A nyelvváltás átlagos valószínűség 0,5% generációnként (0,3%–1%). Tehát igen sokáig, több ezer évig változatlan egy egy leszármazási vonalon a nyelv.


Ez egyrészt azt jelenti, hogy egy-egy leszármazási vonal nagyon együtt tud maradni és a kultúra is változatlan sokáig. Sőt a közös gén és kultúra tovább megmaradhat, mint amilyen sokáig egy nyelv fennmarad, azaz egy leszármazási vonal együtt is cserélheti a nyelvét.


Timor közelmúltjában volt némi felfordulás, ami jelentősebb populációs mozgást eredményezett (migráció). Ennek ellenére a nyelv és a leszármazási vonal együttmaradása nem változott. Sőt, a többnyelvű falvakban is igaz ez a jelenség, azaz az egyes leszármazási vonalak megtartják a nyelvüket a jelenlévő többi nyelv ellenére.


A kultúra nagyon erősen képes összetartani a népeket, sokkal inkább, mint önmagában a közös leszármazás. A génáramlás messze szabadabb lenne, de a nyelvi határok ennek korlátot szabnak. Azon elmélkedem, hogy mond-e ez számunkra valamit. Egyrészt Magyarország viszonylatában azt látjuk, hogy bár genetikailag nem nagyon térünk el a környező népektől, nyelvünket meg tudtuk tartani. Azaz a nyelv sokkal stabilabban öröklődik, mint a gének. Adhat-e ez alátámasztást annak, hogy esetleg sokkal régebben beszélnek a Kárpát-medencében magyarul, mint az gondolnánk?

¹ Tudom, hogy ez így helyesírásilag nem helyes, de az anyanyelv mintájára itt pontosabb.

Hivatkozott irodalom

Lansing, J. S., Abundo, C., Jacobs, G. S., Guillot, E. G., Thurner, S., Downey, S. S., Chew, L. Y., Bhattacharya, T., Chung, N. N., Sudoyo, H. és Cox, M. P. 2017. Kinship structures create persistent channels for language transmission. Proceedings of the National Academy of Sciences 114(49): 12910–12915

Evolúciós változások a jelen emberében

Négy évvel ezelőtt (ez a blog 5. éve) azzal a kérdéssel kezdtem, hogy van-e evolúció az emberi populációban? Ez a kérdés az egyre több molekuláris adatnak köszönhetően egyre jobban vizsgálható. Nem csak az elmélet mondatja velünk, hogy kell lennie evolúciónak jelenleg is, de az adatok is ezt támasztják alá.

Vegyünk egy jó adag embert, akik túl vannak a reproduktív korukon. Nőknél ez nagyjából 45 év felett, férfiaknál 50 év felett (kivételek tudjuk vannak). Kérdezzük meg – vagy vegyük elő az adatbázisból –, hogy hány gyermeket szültek / nemzettek. Ez legyen az életükben elért szaporodási siker. Mivel az emberi gyermekhalandóság igen alacsony, ez igen jól korrelál a rátermettséggel.

Amennyiben ismerjük az egyedek fenotípusát, ami ugye akármi lehet a magasságuktól kezdve, a testtömeg indexen át az iskolai végzettségükig, akkor a fenotípusos jelleg és a gyerekszám korrelációja mond valami arról, hogy mennyire erős irányító szelekció hat az adott tulajdonságra. Először ezt a korrelációt vizsgálták egy igen nagy brit adatbázisban, amiben a személyek több tulajdonsága (beleértve a gyerekszám) szerepel. A szelekció ereje gyenge, de több tulajdonságra szignifikánsan eltér nullától. Érdekes – de nem meglepő –, hogy nőkre és férfiakra más a szelekció, bár általában az iránya azonos.

A legerősebb szelekció arra hat, hogy minél előbb legyen egy nőnek gyereke. Az első szülés ideje minél alacsonyabb, annál magasabb a várható gyerekszám (rátermettség). Nem az első cikk, amely ezt kimutatja. Ezzel összefüggésben az első menstruáció idejének korábbra tolódására is van szelekció. Viszont a reproduktív kor kitolására (menopauza korának emelésére) nagyon gyenge vagy nincs is szelekció.

Ehhez hozzátartozik, hogy az iskolázottság fordítottan arányos az első gyerekvállalás idejével. Ez a kettő együtt egyben azt is okozza, hogy az iskolázottság önmagában negatívan korrelált a rátermettséggel (érts a kevésbé iskolázottak terjednek). A helyzet nem ennyire rossz. Ha kivesszük a korai szülés hatását, akkor a trend megfordul. Az iskolai végzettség –, ami reményeink szerint azért valamennyire korrelál az ésszel – pozitívan hat a gyerekszámra. Ez a hatás viszont gyenge. Az iskolában töltött évek kitolják az első gyerekvállalás idejét, s ez jobban hat a populációnövekedésre, mint a pozitív hatása az észnek. Amennyiben ez a trend folytatódik, akkor bizony az az emberiség elhülyüléséhez fog vezetni. Ez viszont nem holnap fog megtörténni (akármit is gondolunk a mai helyzetről), sőt a nem túl erős hatások következtében évszázadok - évezredekben mérhető az ideje, hogy látványos változás legyen. Ennyi idő alatt bőven megváltozhatnak a trendek.


Kevésbé lehangoló eredmény, hogy a magasságra is van szelekció. Valahogy mindig éreztük, hogy a magasabb férfiaknak valahogy egyszerűbb párt találnia. Igen, van ilyen hatás (több gyerekük van), de a hatás gyenge vagy lehet, hogy nem is létezik. Ellenben a nők alacsonyságára erősebb szelekció van. Valamiért kedveljük az alacsonyabb hölgyeket. És ez az oka, hogy miért nem fog folyamatosan nőni az emberi testmagasság: a férfiak magasságra való szelekcióját kiegyenlíti a nők "alacsonyságra" való szelekciója. A nem okoz egy bizonyos fokú különbséget a magasságban, de azt alapvetően olyan gének határozzák meg, amelyek nem nemfüggőek.

A magasság és a becsült relatív rátermettség viszonya férfiakra (fekete vonal) és nőkre (piros vonal). A relatív rátermettség a gyerekszám osztva az átlagos gyerekszámmal. Az oszlopok a magasságeloszlást jelölik. Az átlagos hölgy kicsit magasabb 160 cm-nél, míg az átlagos férfi olyan 175 cm. A rátermettség szempontjából a nőknek olyan 155-158 cm-nek kéne lennie, míg a férfiaknak kicsit 180 felett.

Érdekes továbbá, hogy pozitív szelekció hat a testtömeg index, a csípőkerület és derékbőség  növekedésére férfiaknál. Miért jobb kissé elhízott férfinak lenni, nem tudom (személyes tapasztalat: nem jó. Bár az átlaghoz képest több gyerekem van).

Nők és férfiak mérhető jellemzőinek genetikai korrelációja a teljes élettartamra vonatkozó reproduktív értékkel (gyerekszám). A negatív érték azt jelenti, hogy kisebb érték nagyobb gyerekszámot eredményez, míg a pozitívnál a nagyobb érték a jobb (a gyerekszám szempontjából). Csak a *-al jelöltek szignifikánsak, a többi mintha nem is létezne.

Az adatok egy brit adatbázisból származnak, amelyből csak a fehér britekre vonatkozó adatokat vették elő (magyarázat, mert abból van elég, de sejtem azért, hogy ne tűnjenek rasszistának). Ez azt is jelenti, hogy az eredmények szigorúan csak a brit társadalomra érvényesek. Egyes eredményeik gyanítom érvényesek világszerte.

Hivatkozott irodalom

Sanjak, J. S., Sidorenko, J., Robinson, M. R., Thornton, K. R. és Visscher, P. M. 2018. Evidence of directional and stabilizing selection in contemporary humans. Proceedings of the National Academy of Sciences 115(1): 151–156